Delben indultunk munkat keresni. A cel a Victoria station es kornyeke. Vonattal kb. fel ora. Megbeszeltuk Melcsivel, hogy innentol kezdve csak angolul beszelgetunk, ha valami nem megy akkor kerdezzem magyarul, es O segit. Gyorsan ra kellett jonnom hogy edes keves a tudasom, de nem vagyok elveszve.
Beerkeztunk a cel allomasra. Epp felujjitjak es minden falon allvanyok vannak, de igy is latszik, hogy egy gyonyoru patinans epulet. Azert jottunk ide, mert Melinda dolgozott itt egy peksegben, es van ismeretsege. Felmentunk egy irodaban, de az emlitett ember ma eppen nem dolgozik, de sikerult vele beszelni, es hetfon vissza kell mennunk. Mikozben Melcsi bent volt az irodaban, kaptam egy rossz hirt. Az egyik melo, ahova meg otthonrol jelentkeztem, nem jott ossze. Betelt az osszes allas. Nem jo a kicsi lelkemnek, de ez van. Semmi baj. Megyunk tovabb es nem kesergunk. Melinda nagyon jol megfogalmazta a dolgot. Engem var itt egy munka turelmesen, de nekem kell megkeresnem. Nyomtattunk nehany CV-t es bejartuk a kornyezo uzleteket. Sehol nem keresnek embert, csak egy szendvics barban. Gyorsan kitoltottuk a jelentkezesi ivet es mentunk. Erdekesseg hogy mielott oda adta a holgy a papirt es a tollat, meg kellett mosnom a kezem egy gellel. Vigyaznak a hygieniara.
Melcsinek talalkozoja volt, ugy hogy egyedul kellet haza mennem. Kicsit jo volt egyedul lennem, Mert igy haza tudtam gondolni. Meg olelegettem Botikamat, es Macikam gyonyoru arcat megcsokoltam. Igy is jo volt.
